1940. szeptember 6.

Vörnle János magyar külügyminiszter-helyettes közli Gheorghe Crutzescu budapesti román követtel, hogy Bukarestnek a magyar kisebbséggel szemben alkalmazott politikája "könnyen retorziókra vezethet, és így nem szolgálja a két szomszédos ország közti megbékülés szellemét".

1940. szeptember 28.

Vörnle János ismét figyelmezteti Valeriu Popot, hogy Romániában "százszámra küldenek át a határon" magyar nemzetiségű vasutasokat, és a legerélyesebb retorziókat helyezi ismét kilátásba. Pop tagadja a vádakat, és az észak-erdélyi románság sérelmeinek orvoslását kéri.

1940. szeptember 30.

A magyar pénzügyi, ipari és kereskedelmi vállalatokhoz a román kormány ellenőrző biztosokat rendel ki, válaszlépésként a magyar kormány szeptember 15-i, az észak-erdélyi románokat érintő hasonló lépésére.

1940. október 3.

Az MTI hírül adja, hogy Kürtös vasúti határállomáson 56 órája vesztegel egy 22 vagonból álló román szerelvény, tele magyar nemzetiségű magyar menekülttel. A munkahelyeiktől megfosztott menekültek a hír szerint siralmas állapotban vannak, a határállomáson vízért sem engedik őket kiszállni a vagonokból. A magyar kormány válaszlépésre szánja el magát.

1940. október 3.

Valeriu Pop a budapesti német követtel, Otto von Erdmannsdorffal való megbeszélése során felveti, hogy a román kormánynak - válaszként az észak-erdélyi románokkal szembeni bánásmódra - minden téren megtorlásokat kellene alkalmaznia a dél-erdélyi magyarsággal szemben.

1940. október 4.

Kezdetét veszi mind magyar, mind román részről a kölcsönösségen alapuló nemzetiségi politika, amely közel négy évig mérgezi a kétoldalú kapcsolatokat. A magyar hatóságok Nagyváradon és Kolozsváron aznap több száz román családot utasítanak ki embertelen körülmények között az országból, mire Antonescu államvezető kilátásba helyezi: szükség esetén "összeszedik" a romániai magyarság vezetőit és koncentrációs táborokat létesítenek. Elrendeli: ezentúl csak annyi magyar nyelvű lap jelenhet meg Romániában, amennyi az átadott területen román nyelven.

1940. október 5.

A magyar kormány hivatalos nyilatkozatot tesz közzé, amelyben a románok előző napi kiutasítását a dél-erdélyi magyarüldözések következtében kialakult "kényszerhelyzettel" magyarázza, amelyből nem volt más kiút, mint a retorzió.

1940. október 5.

Ion Antonescu jóváhagyja Valeriu Pop azon javaslatát, hogy haladék nélkül kezdjék el a megtorlást a dél-erdélyi magyar kisebbséggel szemben. Ezt a tervek szerint módszeresen és szervezetten kell végrehajtani, de "rémtettek és brutalitások nélkül, a tengelyhatalmak képviselőinek tudtával és megfigyelésével". Az intézkedés-sorozatnak átfogónak kell lennie, hogy érintse az egyházakat, az iskolákat, a gazdasági-pénzügyi szerveket, a magyar kisebbség szabadságát és vagyonát, a sajtót. A koncentrációs táborok lehetőségével is számolnak.

1940. október 7.

Magyar sajtóbeszámolók szerint a Szőreg és Gyula közti határszakaszon csak ezen a napon több mint 400 menekült érkezett Magyarországra. Legnagyobb részük Arad, Temesvár, Lippa, Déva vidékéről és a Zsil-völgyéből jött. Menekültek elmondása szerint Petrozsényban kb. 3000 magyar bányászt bocsátottak el, a magyarul beszélőket bántalmazták.

1940. november 9.

Gyárfás Elemért, gróf Teleki Ádámot és Szász Pált kihallgatáson fogadja Ion Antonescu. Az államvezető megismétli október 24-i kijelentését, miszerint amíg ő a miniszterelnök, a romániai magyarság élete és vagyona biztonságban van, de az észak-erdélyi románokkal szembeni erőszakos cselekedetek miatt sokan követelik a dél-erdélyi magyarokkal szembeni megtorlást.

1941. április 27.

Az aradi székhelyű magyar evangélikus egyházkerület Argay György temesvári esperest, addigi püspökhelyettest választja püspökének. A román kormány azonban az észak-erdélyi románok sérelmeire hivatkozva, retorzióként, nem erősíti meg tisztségében a püspököt, így elmarad az egyház állami támogatása is.

1942. február 17.

A tordai magyar tejárusító gazdákat, retorzióként az észak-erdélyi románokkal szembeni magyar bánásmódért, eltiltják a tejárusítástól.

1942. június 20.

Dr. Palágyi Jenőt, a Népközösség aradi szervezetének elnökét, retorzióként az észak-erdélyi románokkal való magyar bánásmódért, letartóztatják.