1940. október 7.

Magyar sajtóbeszámolók szerint a Szőreg és Gyula közti határszakaszon csak ezen a napon több mint 400 menekült érkezett Magyarországra. Legnagyobb részük Arad, Temesvár, Lippa, Déva vidékéről és a Zsil-völgyéből jött. Menekültek elmondása szerint Petrozsényban kb. 3000 magyar bányászt bocsátottak el, a magyarul beszélőket bántalmazták.

1940. október 8.

Sajtótudósítások szerint e napon ötvennyolc Torockó vidéki és száztizenkét Küküllő menti menekült lépte át a határt. Legtöbbjük hiányos öltözékben, kifosztva érkezett.

1940. október 8.

Gyárfás Elemér (Purgly László evangélikus főgondnokkal együtt) Budapestre utazik, hogy tájékoztassa a magyar kormányt a dél-erdélyi helyzetről, közbejárjon az Észak-Erdélyből kiutasított románok érdekében, és közvetíteni próbáljon a magyar s a román kormány között. Elképzelései szerint egy kisebbségiekből álló román-magyar bizottságot kéne alakítani a "fennálló súlyos problémák megoldására".

1940. október 9-18.

Gyárfás Elemér tárgyalásokat folytat Iuliu Hossu szamosújvári és Alexandru Rusu máramarosi görög katolikus püspökökkel, Emil Haţieganuval, az észak-erdélyi románság vezetőjével, Gheorghe Crutzescuval, Valeriu Poppal, Teleki Pállal és Vörnle Jánossal. Nem tudja keresztülvinni a kisebbségi magyar-román bizottság felállítására vonatkozó javaslatát.

1940. október 9.

A román Minisztertanács közleménye tagadja a magyarok kiutasításáról szóló híreket. Október 8-ig 3828 magyar nemzetiségű személy hagyta el "önként és nem kiutasítva" Romániát, ezzel szemben a magyar hatóságok - áll a közleményben - 11 519 románt utasítottak ki.

1940. október 9.

Képviselőházi beszédében Teleki Pál elmondja, hogy október 3-a óta folyamatosan érkeznek Romániából a kürtösi állomásra menekültvonatok, részben új kiüldözöttekkel, részben a már korábban áttett magyarok családtagjaival.

1940. október 9.

Cselényi Pál magyar országgyűlési képviselő szerint a román hatóságok "ingyenes vagonakciót" hirdettek a dél-erdélyi magyarok számára: közhírré tették, hogy a távozni kívánókat, összes ingóságukkal együtt, ingyen szállítják a határra. Cselényi szerint csak később derült ki: egy-két "lábasjószágukon" kívül semmit sem vihettek magukkal.

1940. október 10.

Újsághír szerint e napon ötven bukovinai székely érkezett Kolozsvárra. Előtte román katonai munkásszázadokban szolgáltak, leszerelésüket követően átdobták őket a határon.

1940. október 11.

Valeriu Pop budapesti keltezésű, Ion Antonescunak küldött jelentésében arról is beszámol, hogy előző nap találkozott Gyárfás Elemérrel, aki megemlítette neki a dél-erdélyi, szászbonyhai lakos gr. Bethlen Ádám esetét a román határőrökkel. Bethlent a magyar-román határnál - bár rendben voltak az iratai - feltartóztatták, 15 botütést mértek rá, elvették a pénzét és az óráját. Az esetről Crutzescu is beszámolt Popnak, elmondva, hogy Magyarországon felháborodást keltett az eset. Pop kéri Antonescutól az eset sürgős kivizsgálását.

1940. október 11.

Sajtóértesülés szerint egy 60 vagonból álló menekültvonat érkezik Kolozsvárra. A mintegy 400 személy többségében Zsil-völgyi vasutas. Valamennyiüket elbocsátották állásukból, és nyilatkozatot írattak alá velük, hogy önként mondtak föl.

1940. október 12.

A Reggeli Magyarország aznapi tudósítása szerint a dél-bukovinai Andrásfalván hivatalos falragasz hirdeti, hogy tilos a magyar szó. Egy onnan érkezett menekült beszámolt arról, hogy a helyi csendőr kijelentette: aki magyarul akar beszélni, az menjen Budapestre.

1940. október 12.

A gyulafehérvári rendőrkapitányság tájékoztatja a nagyenyedi és abrudbányai rendőr-felügyelőségeket a Magyarországra "repatriálókkal" szemben követendő hatósági eljárásról. A tájékoztató szerint az érintetteknek közjegyző által hitelesített nyilatkozatot kell tenniük optálási szándékukról, ennek alapján a főispáni hivatal távozási engedélyt, a gyulafehérvári rendőrkapitányság pedig határátlépési igazolványt állít ki számukra. (Az egyoldalú nyilatkozatok megtételét a magyar fél nem tekintette a bécsi döntés alapján történő optálásnak.)

1940. október 12.

A Keleti Újság szerint Temesváron javulóban van a magyar kisebbség helyzete, a német tancsapatok megjelenése ugyanis megfélemlíti a "féktelenkedő elemeket".

1940. október 13.

A román kormány betiltja az összes magyar napilapot. A dél-erdélyi magyarság egy ideig teljesen napi sajtó nélkül marad.

1940. október 17-27.

Az Észak-, illetve Dél-Erdélyben elkövetett atrocitások ügyében felállított német-olasz vegyes bizottság (az ún. Altenburg-Roggeri bizottság) helyszíni vizsgálatokat folytat. Ezek során Észak- és Dél-Erdélyben összesen mintegy 3000 km-t tesz meg gépkocsin, és több mint 500 személyt hallgat meg.

1940. október 24.

Gyárfás Elemér megbeszéléseket folytat Alexandru Creţianu külügyi államtitkárral, Mihail Sturdza külügyminiszterrel és Ion Antonescu államvezetővel. Antonescu engedélyezi a Romániai Magyar Népközösség november 4-ére tervezett, nagyenyedi értekezletének megtartását.

1940. október 31.

Elkészül az Altenburg-Roggeri bizottság összefoglaló jelentése, amelynek kivonatát, egy-egy szóbeli jegyzék kíséretében, néhány hét múlva mindkét kormány megkapja. A vegyes bizottság általános benyomása az volt, hogy - főleg az ippi és ördögkúti tömegmészárlások miatt - a magyar felet nagyobb felelősség terheli az atrocitások elkövetésében. A dél-erdélyi magyarok ügyében a bizottság megállapítja: a vizsgálat végeztéig, budapesti állítás szerint, 60 ezerre tehető a Romániából kiutasított vagy elmenekült magyarok száma, de ezek közül "csak" mintegy 60-70%-nyi a minden vagyonától megfosztott menekült.

1940. november 4.

Nagyenyeden megtartja újjáalakuló ülését a Romániai Magyar Népközösség. Betöltik a második bécsi döntés nyomán megüresedett vezetői tisztségeket. Elnökké Gyárfás Elemért, alelnökké pedig Szász Pál mellé gr. Bethlen Bálintot és Jakabffy Elemért választják. A módosított alapszabály szerint Kolozsvár helyett Nagyenyed lesz a Népközösség új székhelye. Idővel azonban a tényleges központtá Bukarest válik, s mellette a szervezet aradi és brassói tagozata tesz szert nagyobb jelentőségre, elsősorban az ott létesült magyar királyi konzulátusok miatt.

1940. november 8.

Gyárfás Elemér és gróf Teleki Ádám megbeszélést folytat Iuliu Maniuval, a Nemzeti Parasztpárt elnökével, a legtekintélyesebb román ellenzéki politikussal. Maniu kifejti: Észak-Erdély Romániához való, remélt visszacsatolása után "az erdélyi románok vezetői keresni fogják" majd az erdélyi magyarok baráti kezét.

1940. november 9.

Gyárfás Elemért, gróf Teleki Ádámot és Szász Pált kihallgatáson fogadja Ion Antonescu. Az államvezető megismétli október 24-i kijelentését, miszerint amíg ő a miniszterelnök, a romániai magyarság élete és vagyona biztonságban van, de az észak-erdélyi románokkal szembeni erőszakos cselekedetek miatt sokan követelik a dél-erdélyi magyarokkal szembeni megtorlást.