1940. augusztus 31.

A bosszúvágytól sem mentes, indulatokkal terhelt légkörben elkezdődik a dél-erdélyi és a regáti magyar alkalmazottak elbocsátása, Romániából való kiűzése. A brassói repülőgépgyár kapuján aznap például már egyetlen magyart sem engednek be, a rendelkezést hirdetőtáblán is közlik. Kormányutasításra - visszamenőleges keltezéssel -tömegesen kezdik áthelyezni a magyar származású vasutasokat, pénzügyi és igazságügyi tisztviselőket a kiürítés előtt álló, de még román közigazgatású észak-erdélyi területekre. Csak Piski községből 300 magyar vasutast helyeznek át aznap.

1940. szeptember 28.

Vörnle János ismét figyelmezteti Valeriu Popot, hogy Romániában "százszámra küldenek át a határon" magyar nemzetiségű vasutasokat, és a legerélyesebb retorziókat helyezi ismét kilátásba. Pop tagadja a vádakat, és az észak-erdélyi románság sérelmeinek orvoslását kéri.

1940. október 5.

Az Esti Magyarország aznapi tudósítása szerint Galac városából magyar vasutasokat utasítottak ki. Mindenükből kifosztották, majd Gyimesnél áttették őket a határon.

1940. október 11.

Sajtóértesülés szerint egy 60 vagonból álló menekültvonat érkezik Kolozsvárra. A mintegy 400 személy többségében Zsil-völgyi vasutas. Valamennyiüket elbocsátották állásukból, és nyilatkozatot írattak alá velük, hogy önként mondtak föl.