1940. augusztus 31.

A bosszúvágytól sem mentes, indulatokkal terhelt légkörben elkezdődik a dél-erdélyi és a regáti magyar alkalmazottak elbocsátása, Romániából való kiűzése. A brassói repülőgépgyár kapuján aznap például már egyetlen magyart sem engednek be, a rendelkezést hirdetőtáblán is közlik. Kormányutasításra - visszamenőleges keltezéssel -tömegesen kezdik áthelyezni a magyar származású vasutasokat, pénzügyi és igazságügyi tisztviselőket a kiürítés előtt álló, de még román közigazgatású észak-erdélyi területekre. Csak Piski községből 300 magyar vasutast helyeznek át aznap.

1940. szeptember 3.

Pénzügyminisztériumi rendelet alapján, "szolgálati érdekből" az aradi magyar pénzügyi tisztviselőket Észak-Erdélybe helyezik át, és észak-erdélyi román menekülteket vesznek föl helyükbe.

1940. október 2.

Gyárfás Elemér, a Romániai Magyar Népközösség Dél-Erdélyben maradt elnöki tanácsának tagja, a romániai magyarság 1940-1944 közötti politikai vezetője, kihallgatást kér Ion Antonescutól; több napos szorgalmazás dacára sem tud azonban eléje jutni, mert állítólag a tábornok egy tisztviselő hanyagsága miatt nem értesül a kérésről.

1941. május 3.

Nagyenyeden megnyílik a Bethlen Gábor teológiai tanfolyam, amely megkezdi a dél-erdélyi magyarság protestáns papképzését.

1942. szeptember 10.

A román nagyvezérkar bizalmas rendelete utasítja a dél-erdélyi megyék prefektusait, hogy az erdőgazdasági vállalatoknál alkalmazott magyar nemzetiségű tisztviselőket, alkalmazottakat, szakmunkásokat azonnali hatállyal el kell bocsátani állásaikból, majd mozgósításuk után ugyanoda kell visszaküldeni őket napszámosokként.