1941. február 6.

Megkezdik működésüket a Brassóban és Kolozsváron székelő olasz-német katonai tiszti bizottságok. A Dehmel őrnagy és Pasanizzi kapitány vezette brassói bizottság a dél-erdélyi magyar kisebbség jogvédelmének fontos tényezőjévé válik, bár tevékenysége - akárcsak a kolozsvárié - kevéssé hatékony, és leginkább a tengelyhatalmak érdekeit szolgálja. Jellemző, hogy az első két évben, 1941-1942-ben a brassói bizottsághoz összesen 1518 magyar panaszügy érkezik, de ezekből mindössze 242-őt tartanak indokoltnak.

1941. március 22.

Gyárfás Elemér megbeszélést folytat Valeriu Pop meghatalmazott miniszterrel, a magyar ügyek "szakértőjével". Előadja a dél-erdélyi magyarság főbb sérelmeit, külön hangsúlyt fektetve a magyar ipari és kereskedelmi vállalatokhoz kinevezett ellenőrző biztosok működésével kapcsolatos panaszokra.

1941. augusztus 23.

Gyárfás Elemér a brassói német-olasz tiszti bizottság előtt ismételten feltárja a magyarság legsúlyosabb sérelmeit.

1942. január 7.

Gyárfás Elemér Brassóban újból ismerteti a magyarság sérelmeit a német-olasz tiszti bizottság előtt.

1942. március 30.

Gyárfás Elemér Brassóban megbeszélést folytat Hans Dehmel alezredessel, a német-olasz tiszti bizottság elnökével és részletesen beszámol a dél-erdélyi magyarság panaszairól. A megbeszélésen részt vesz Szabó Béni, a Romániai Magyar Népközösség brassói tagozatának elnöke, Müller Jenő nagyenyedi és Fuhrmann János brassói tagozati titkár is.

1942. július 10.

Megérkezik Romániába Hencke német és Roggeri olasz különmegbízott, akiket a magyar kormány közbenjárására a tengelyhatalmak küldtek Dél-Erdélybe a gabonaelkobzásokkal kapcsolatos panaszok kivizsgálására.

1942. november 7.

Nagy László bukaresti magyar követ jelenti, hogy az elmúlt napokban három alkalommal is beszélgetett Hencke és Roggeri különmegbízottakkal, és felhívta a figyelmüket "a dél-erdélyi magyarok sérelmeinek súlyos voltára".

1943. március 1.

A magyar külügyminisztérium megküldi a bukaresti magyar követségnek a dél-erdélyi magyarság legfontosabb sérelmeit tartalmazó felsorolásokat, öt mellékletben. Az első a legégetőbb kisebbségi sérelmeket tartalmazza, amelyeket ­-­­ Budapest szerint - a román kormánynak feltétlenül orvosolnia kellene.

1943. május 28.

A brassói magyar konzul jelentésében bírálja Gyárfás Elemért, mivel Gyárfás határozottan megtiltotta a Romániai Magyar Népközösség megyei szervezeteinek, hogy azok bármiféle panaszt, kérelmet, adatszolgáltatást a német-olasz tiszti bizottsághoz vagy a magyar külképviseleti szervekhez közvetlen úton, az ő megkerülésével benyújtsanak.

1943. november 5.

Hertelendy Andor bukaresti magyar követ jelentése szerint "a dél-erdélyi magyarság sanyargatása könyörtelenül folyik tovább. Úgy a munka-, mind a katonai szolgálatra való behívások..., továbbá jószág-elrekvirálások, bekvártélyozások, perbefogások stb. miatt sűrűsödnek a panaszok."

1943. december.

Bizalmas romániai értesülés szerint Aradon állítólag már több ízben előfordult, hogy a magyar nemzetiségű katonai előképzős ifjakat román társaik megverték, mert egymás között magyarul beszélgettek. A parancsnok, amikor a megvert fiúk panasszal fordultak hozzá, helyeselte a román ifjak eljárását.

1944. április 28.

A brassói magyar konzul szerint a hadi helyzet alakulása miatt a dél-erdélyi magyarokban "a határozott veszélyérzet fokozatosan tudatosul és gondolkodásmódjukra, valamint magatartásukra is átformáló erővel hat. Az egyéni sérelmek fokozatosan szorulnak háttérbe, hogy helyet adjanak a nagyobb problémák megértésének."

1944. május 20.

A Sztójay-kormány a bukaresti magyar követség útján azt javasolja a román vezetésnek, hogy kölcsönösen rendezzék az észak-erdélyi román és a dél-erdélyi magyar iparengedélyek, tanoncszerződések, munkakönyvek terén fennálló sérelmeket. A követségen az az általános benyomás, hogy a román kormány minden függőben lévő kérdést csak az iskolakérdés megoldása után hajlandó rendezni.