1941. április 27.

Az aradi székhelyű magyar evangélikus egyházkerület Argay György temesvári esperest, addigi püspökhelyettest választja püspökének. A román kormány azonban az észak-erdélyi románok sérelmeire hivatkozva, retorzióként, nem erősíti meg tisztségében a püspököt, így elmarad az egyház állami támogatása is.

1942. május 30.

Nagy Ferenc püspökhelyettestől a román hatóságok megtagadják az utazási engedélyt.

1943. július 31.

Nemes Elemér, a Királyhágómelletti Református Egyházkerület püspökhelyettese a Déli Hírlap aznapi számában nyilatkozza: az egyházkerület Romániához tartozó területén 27 református felekezetű elemi iskola (és egy óvoda) működik, 52 tanerővel.

1943. október 23.

Nagy Ferenc református püspökhelyettes nyilatkozza az aznapi Déli Hírlapnak: a dél-erdélyi református felekezeti oktatás helyzete 1940 ősze óta egyre válságosabb. Csökkent a református iskolák száma, így a református tankötelesek mindössze egyharmada tanul hitvallásos iskolákban. A válság fő oka: nagyon sok tanító eltávozott.

1944. április 13.

Az aznapi Déli Hírlap beszámol a csombordi mezőgazdasági iskola évzárójáról, amelyen ott volt Nagy Ferenc, gr. Haller István és Kacsó Sándor is. Előzőleg hetvenegy gazdafiú vizsgázott sikerrel. Nagy Ferenc püspökhelyettes beszédében kiemelte: "akárhova kerültök, fiúk, ne feledjétek, hogy őrhelyen álltok és az őrhelyen állás törvénye: a becsület és a hűség!".