1940. szeptember 2.

A Romániában maradt Segesvárról azt jelentik Vásárhelyi János református püspöknek, hogy a református hívők "valósággal özönlenek" a közelben fekvő, de Magyarországhoz csatolt Székelyudvarhely felé. "Ez iskoláinkat elnépteleníti, adófizetőink számát leapasztja" - figyelmeztet a jelentés. Ez az egyik első értesülésünk a második bécsi döntést követően megindult dél-erdélyi (és regáti) tömeges menekülthullámról, amelynek során 1944 februárjáig mintegy 200 ezer magyar nemzetiségű személy távozik a trianoni Magyarország vagy Észak-Erdély területére.

1940. szeptember 10.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Dél-Erdélyben maradt vezetői intéző bizottsági ülést akarnak tartani Nagyenyeden, de nem kapnak engedélyt. A megjelentek szóbeli hozzájárulással veszik tudomásul, hogy Vásárhelyi János püspök a Romániában maradt egyházkerületi rész kormányzásával Nagy Ferenc tövisi esperest és gr. Bethlen Bálint főgondnokot bízta meg.

1940. december 20.

A román kultuszminisztérium elutasítja a református egyháznak az önálló egyházkerület szervezésére irányuló kérését. A minisztérium álláspontja az, hogy a bécsi döntés nyomán ideiglenes helyzet áll fenn; a Dél-Erdélyben csonkán maradt egyházkerület így nem választhat püspököt, hanem el kell fogadnia Vásárhelyi János azon intézkedését, amely szerint a Romániában maradt egyházkerületi részt Nagy Ferenc esperes és gr. Bethlen Bálint vezeti. Ugyanez az elvi álláspont érvényesül a Királyhágó melléki csonka egyház ügyében is azzal, hogy itt a vezetést a Dél-Erdélyben maradt rangidős vezetőségi tagok veszik át.