1944. május 20.

A Sztójay-kormány a bukaresti magyar követség útján azt javasolja a román vezetésnek, hogy kölcsönösen rendezzék az észak-erdélyi román és a dél-erdélyi magyar iparengedélyek, tanoncszerződések, munkakönyvek terén fennálló sérelmeket. A követségen az az általános benyomás, hogy a román kormány minden függőben lévő kérdést csak az iskolakérdés megoldása után hajlandó rendezni.

1944. június 17.

Traub István bukaresti ideiglenes magyar ügyvivő jelenti, hogy Márton Áron ellenzi az iskolakérdésnek a többi függő kérdéstől való külön megoldását. A püspök közölte: "nincs értelme a dél-erdélyi iskolákat megmenteni, ha nem tudjuk biztosítani az elhelyezkedést, illetve az egyetemi továbbképzést a középiskolát végzett diákoknak".