1940. augusztus 31.

A bosszúvágytól sem mentes, indulatokkal terhelt légkörben elkezdődik a dél-erdélyi és a regáti magyar alkalmazottak elbocsátása, Romániából való kiűzése. A brassói repülőgépgyár kapuján aznap például már egyetlen magyart sem engednek be, a rendelkezést hirdetőtáblán is közlik. Kormányutasításra - visszamenőleges keltezéssel -tömegesen kezdik áthelyezni a magyar származású vasutasokat, pénzügyi és igazságügyi tisztviselőket a kiürítés előtt álló, de még román közigazgatású észak-erdélyi területekre. Csak Piski községből 300 magyar vasutast helyeznek át aznap.

1941. június 9.

A román kormány rendeletet ad ki, amelyben megtiltja a magyar nyelv használatát a nyilvános helyeken. Telefonon sem szabad magyarul beszélni, s bizonyos kategóriájú magyar alkalmazottakat el kell bocsátani.

1941. június 11.

Az aradi magyar konzul e napon kelt távirati jelentése szerint Aradon, Temesváron, Lippán és más helységekben elrendelték, hogy a vendéglők, kocsmák, cukrászdák, mozik magyar alkalmazottait június 15-ig kivétel nélkül el kell bocsátani.

1941. június 14.

Az aradi magyar konzul jelentése szerint e napon újabb, a magyar alkalmazottak elbocsátását immár általánosan előíró rendelet jelenik meg. A rendőrség mindenütt megtiltja a magyar nyelv használatát, és erre falragaszok figyelmeztetik a lakosságot. A konzul szerint a dél-erdélyi magyarok elkeseredése olyan nagy, hogy sokan már nyílt ellenállásra gondolnak.

1941. június 28.

Dr. Takács Lajost, a Romániai Magyar Népközösség temesvári szervezetének főtitkárát az elbocsátott magyar alkalmazottak ügyében szétküldött ügyvédi felszólító levelei miatt letartóztatják, és hadbíróság elé állítják.

1942. szeptember 10.

A román nagyvezérkar bizalmas rendelete utasítja a dél-erdélyi megyék prefektusait, hogy az erdőgazdasági vállalatoknál alkalmazott magyar nemzetiségű tisztviselőket, alkalmazottakat, szakmunkásokat azonnali hatállyal el kell bocsátani állásaikból, majd mozgósításuk után ugyanoda kell visszaküldeni őket napszámosokként.