1940. október 5.

Ion Antonescu jóváhagyja Valeriu Pop azon javaslatát, hogy haladék nélkül kezdjék el a megtorlást a dél-erdélyi magyar kisebbséggel szemben. Ezt a tervek szerint módszeresen és szervezetten kell végrehajtani, de "rémtettek és brutalitások nélkül, a tengelyhatalmak képviselőinek tudtával és megfigyelésével". Az intézkedés-sorozatnak átfogónak kell lennie, hogy érintse az egyházakat, az iskolákat, a gazdasági-pénzügyi szerveket, a magyar kisebbség szabadságát és vagyonát, a sajtót. A koncentrációs táborok lehetőségével is számolnak.

1941. folyamán

1941-ben alig ötven dél-erdélyi magyar kiadvány jelenik meg, jó részük néhány oldalas különlenyomat vagy egy-két íves füzet, ismeretterjesztő jelleggel. Könyvkiadó hiányában az egyházak, a Lugoson megjelenő Magyar Kisebbség című folyóirat, a Hangya Szövetkezeti Szövetség és az EMGE adja ki ezeket. Fontos szerepet töltenek be a naptárak, 1941-ben hét naptár jelenik meg.

1942. december.

A romániai magyar egyházak összesen 7 kisdedóvót, 179 általános iskolát, 15 középiskolát, 1 teológiai akadémiát, 2 gazdasági, 3 kereskedelmi és 4 tanonciskolát működtetnek. Az általános iskolák közül 102 a reformátusok, 62 a római katolikusok, 10 az unitáriusok és 5 az evangélikusok kezében van; 12 középiskolát a katolikusok, 3-at pedig a reformátusok tartanak fent.

1943. január 18.

A román kultuszminisztérium körrendeletben értesíti a magyar egyházak vezetőségét, hogy levelezésükben a román helységneveket a jövőben csak románul használhatják. A helységek magyar elnevezése sem a címzésben, sem a levél szövegében nem szerepelhet.

1943. szeptember 5.

Argay György evangélikus püspök lelkészi működésének 25. évfordulójáról emlékeznek meg Aradon. Purgly László ez alkalomból kiemeli: "szoros családi kapcsolatba kell tömörítenünk egyházainkat".

1944. február.

Megkezdődik a munkatáborokban sínylődő magyarok részleges leszerelése. A román táborparancsnokságok azonban igyekeznek minden eszközzel meggátolni a Romániai Magyar Népközösség és a magyar egyházak segélyakcióját, amely a lerongyolódott, volt munkatáborosok felruházására irányul.

1944. február 19.

A brassói magyar konzul jelenti, hogy a leszerelő munkatáborosok ügyében kifejtett dél-erdélyi magyar egyházi segélyakció válságba került. Az egyházi vezetők emiatt Gyárfás Elemért hibáztatják, pontosabban az általa tanúsított "érthetetlen passzivitást". A konzul szerint az egyházi vezetők és Gyárfás között amúgy is rossz viszony ezzel újból akut állapotba került.