1940. december 20.

A román kultuszminisztérium elutasítja a református egyháznak az önálló egyházkerület szervezésére irányuló kérését. A minisztérium álláspontja az, hogy a bécsi döntés nyomán ideiglenes helyzet áll fenn; a Dél-Erdélyben csonkán maradt egyházkerület így nem választhat püspököt, hanem el kell fogadnia Vásárhelyi János azon intézkedését, amely szerint a Romániában maradt egyházkerületi részt Nagy Ferenc esperes és gr. Bethlen Bálint vezeti. Ugyanez az elvi álláspont érvényesül a Királyhágó melléki csonka egyház ügyében is azzal, hogy itt a vezetést a Dél-Erdélyben maradt rangidős vezetőségi tagok veszik át.

1941. március 11.

Dél-erdélyi református küldöttség keresi fel a bukaresti kultuszminisztériumot az egyház függő kérdéseinek rendezése tárgyában.

1942. augusztus 5.

A román kultuszminisztérium rendelete megvonja a magyar papoktól a félárú vasúti jegy váltására jogosító arcképes igazolványokat.

1943. január 18.

A román kultuszminisztérium körrendeletben értesíti a magyar egyházak vezetőségét, hogy levelezésükben a román helységneveket a jövőben csak románul használhatják. A helységek magyar elnevezése sem a címzésben, sem a levél szövegében nem szerepelhet.