Balogh Béni
Dél-erdélyi magyarság 1940-1944



 
 
 
  kronológiák    » Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
évek 1940 1941 1942 1943 1944  
intézménymutató a b c d e f g h j k m n o p r s t u v  
névmutató a b c d e f g h j k l m n o p r s t v w z  
tárgymutató a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z  
 
 
   keresés
szűkítés       
        
  13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
Tárgymutató: menekülés

1940. szeptember 2.

A Romániában maradt Segesvárról azt jelentik Vásárhelyi János református püspöknek, hogy a református hívők "valósággal özönlenek" a közelben fekvő, de Magyarországhoz csatolt Székelyudvarhely felé. "Ez iskoláinkat elnépteleníti, adófizetőink számát leapasztja" - figyelmeztet a jelentés. Ez az egyik első értesülésünk a második bécsi döntést követően megindult dél-erdélyi (és regáti) tömeges menekülthullámról, amelynek során 1944 februárjáig mintegy 200 ezer magyar nemzetiségű személy távozik a trianoni Magyarország vagy Észak-Erdély területére.

1940. szeptember 3.

A bukaresti magyar követ, Bárdossy László e napon kelt számjeltávirata szerint a Brassóban és a környező falvakban élő magyarok közül nagyon sokan, élükön a református lelkészekkel és tanítókkal, vagyonukat hátrahagyva, Észak-Erdélybe költöznek.

1940. szeptember 3.

Márton Áron gyulafehérvári r. kat. püspök közzéteszi pásztorlevelét, amelyben bejelenti, hogy székhelyén marad, és onnan kormányozza tovább az egész egyházmegyét. Felszólítja papjait, hogy kötelesek helyükön maradni, a Romániában maradt híveit pedig arra kéri, ne gondoljanak mindjárt menekülésre.

1940. szeptember 18.

A magyar kormány ülésén Teleki Pál miniszterelnök elmondja, hogy a bécsi döntés óta eltelt időszakban mintegy 12-15 ezer dél-erdélyi menekült érkezett az országba. A további menekülés Dél-Erdély "teljes kiürítésének" a veszélyét is magában hordozhatja, ezért a kormány úgy dönt, hogy a menekülteket ezentúl semmiféle állásban, még ideiglenes jelleggel sem szabad alkalmazni. Sok esetben azonban tovább folytatódik a menekültek vagy áthelyezettek átvétele, így a MÁV-nál és a Postánál is.

1940. október 3.

Az MTI hírül adja, hogy Kürtös vasúti határállomáson 56 órája vesztegel egy 22 vagonból álló román szerelvény, tele magyar nemzetiségű magyar menekülttel. A munkahelyeiktől megfosztott menekültek a hír szerint siralmas állapotban vannak, a határállomáson vízért sem engedik őket kiszállni a vagonokból. A magyar kormány válaszlépésre szánja el magát.

1940. október 8.

Sajtótudósítások szerint e napon ötvennyolc Torockó vidéki és száztizenkét Küküllő menti menekült lépte át a határt. Legtöbbjük hiányos öltözékben, kifosztva érkezett.

1940. november 22.

Gyárfás Elemér a magyar kormányhoz címzett memorandumában többek között kifejti: ha a magyar és a román kormány legkésőbb karácsonyig nem állapodik meg az optálás kérdésében, akkor "nincs emberi hatalom - sem erkölcsi, sem fizikai", amely meg tudná állítani a dél-erdélyi magyarok menekülését.

1940. december 6.

Mikó Imre, magyar parlamenti képviselő egy nyilatkozatában - a dél-erdélyi magyarok tömeges távozására utalva - kihangsúlyozza: a magyarságnak ragaszkodnia kell "ősidők óta birtokolt helyeihez". "Önmagunktól tehát fel ne adjunk semmit - figyelmeztet - mert ezzel csak népi jogainkat játszanánk el."

1942. február.

Kezdetét veszi a magyar nemzetiségű hadköteles férfiak fegyveres frontszolgálatra való igénybevétele, eddig ugyanis "mindössze" hátországbeli munkaszolgálatra küldték őket. Nem egy esetben rögtön menetszázadokba osztják be őket, függetlenül attól, részesültek-e előtte megfelelő kiképzésben, vagy sem. A frontszolgálat elől egyre több dél-erdélyi magyar katonaszökevény menekül Magyarországra.

1942. szeptember 19.

Márton Áron püspök a magyar külügyminiszter állandó helyettesével, Ghyczy Jenővel folytatott beszélgetése során elmondja: a dél-erdélyi magyar települések "kiürülése" egészen aggasztó méreteket ölt, a 15-50 év közötti férfilakosság szinte teljesen eltűnt. A tömeges menekülés elsősorban a dél-erdélyi magyarság körében tapasztalható "mérhetetlen fásultság és reményvesztettség" következménye.

1943. január 8.

A brassói magyar konzul jelentése szerint a dél-erdélyi magyar ifjúság helyzete kétségbeejtő, ezért "ezres tömegekben" hagyja el szülőföldjét.

1943. október 23.

Nagy Ferenc református püspökhelyettes nyilatkozza az aznapi Déli Hírlapnak: a dél-erdélyi református felekezeti oktatás helyzete 1940 ősze óta egyre válságosabb. Csökkent a református iskolák száma, így a református tankötelesek mindössze egyharmada tanul hitvallásos iskolákban. A válság fő oka: nagyon sok tanító eltávozott.

1944. július 14.

A brassói magyar konzul szerint a dél-erdélyi magyarság két legégetőbb problémája a családfőknek s a fiatal férfiaknak Magyarországra történt szökése és a megmaradó férfilakosság munkaszolgálatra való kíméletlen bevonultatása.





(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998