Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
A német-olasz tiszti bizottság ismételt sürgetésére feloldják a zár alól a Romániai Magyar Népközösség nagyenyedi központi irodáját.
Gyárfás Elemér, gr. Haller István, Szabó Béni és Ráduly Sándor felkeresik a német-olasz tiszti bizottság tagjait. Gyárfás megköszöni a bizottságnak az eddig elért eredményeket.
Kezdetét veszi Romániában az országos népszámlálás, amelynek adatai szerint a dél-erdélyi "magyar etnikai eredetűek" száma 363 ezerre csökkent, azaz a 3 300 000-es összlakosság kevesebb mint 11%-ára. A menekülthullám következtében Dél-Erdély városaiban a bécsi döntést követő fél évben a magyarság számának átlagos apadása 10-15% körül mozgott, de némely városban (pl. Nagyszebenben vagy Tordán) ezt jóval túlhaladta.
A Minisztertanács ülésén Ion Antonescu kijelenti: "... a nemzet ellenségei iránti gyűlöletet kell sugallni a románoknak. Így nőttem fel én: a törökök, zsidók és magyarok elleni gyűlöletben. A haza ellenségei elleni gyűlölet ezen érzelmeit az utolsó végletekig kell kitolni. Magamra vállalom ezt a feladatot."
Szász Pál közbenjárására Ion Antonescu ismét engedélyezi az Erdélyi Gazda megjelenését.
Az aradi székhelyű magyar evangélikus egyházkerület Argay György temesvári esperest, addigi püspökhelyettest választja püspökének. A román kormány azonban az észak-erdélyi románok sérelmeire hivatkozva, retorzióként, nem erősíti meg tisztségében a püspököt, így elmarad az egyház állami támogatása is.
Betiltják a temesvári Magyar Néplapot.
Román-magyar megállapodás születik a kettős birtokosság ügyében.
A dévai munkaügyi alfelügyelőség bizalmasan felkéri a petrozsényi bányatársaság igazgatóságát, hogy a munkaügyi minisztérium 3040/1941. sz. rendelete alapján valamennyi magyar tisztviselőt azonnal bocsássa el a vállalattól. Az így megüresedett helyeket román menekültekkel kell betölteni.
Nagyenyeden megnyílik a Bethlen Gábor teológiai tanfolyam, amely megkezdi a dél-erdélyi magyarság protestáns papképzését.
Temesváron megnyílik a dr. Kakuk Csecsemőgondozó és Napközi Gyermekotthon. Alapítója és fenntartója a Magyar Nőegylet.
Magyarország és Románia aláírja a bukovinai székelyek áttelepítéséről szóló megállapodást. 1941 május-júniusában összesen 3279 bukovinai székely család, azaz 13 200 fő települ át a Bácskába.
A Romániai Magyar Népközösség vezetői megbeszélést tartanak Gáldtőn, Szász Pál lakásán.
A Hunyad megyei Vulkán községben elsőként rendelik el, hogy tilos magyarul beszélni. A magyaroktól ezenkívül elkobozzák a rádiókészülékeket.
A Dél-Edélyi Református Egyház ideiglenes intéző bizottsága alakuló közgyűlést tart Nagyenyeden.
Nagyenyed város Polgármesteri Hivatala az 1941. március 14-i kormányrendeletre hivatkozva a Bechtold bőrkereskedő cég tudomására hozza, hogy bőrárut csak iparigazolvánnyal rendelkező román és német bőriparosok között szabad szétosztani.
A román és a magyar kormány egyezsége értelmében kölcsönösen megszüntetik a vállalatokhoz kirendelt ellenőrző biztosok megbízatását.
Kikézbesítik Gyárfás Elemérnek a Kis-Küküllő megyei pénzügyigazgatóság április 15-i határozatát, amely szerint Gyárfás ügyvédi adóalapját az előző évi 50 ezerről (önkényesen) 900 ezer lejre emelték.
A román kormány rendeletet ad ki, amelyben megtiltja a magyar nyelv használatát a nyilvános helyeken. Telefonon sem szabad magyarul beszélni, s bizonyos kategóriájú magyar alkalmazottakat el kell bocsátani.
Az aradi magyar konzul e napon kelt távirati jelentése szerint Aradon, Temesváron, Lippán és más helységekben elrendelték, hogy a vendéglők, kocsmák, cukrászdák, mozik magyar alkalmazottait június 15-ig kivétel nélkül el kell bocsátani.