Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Az Erdélyi Református Egyházkerület Dél-Erdélyben maradt vezetői intéző bizottsági ülést akarnak tartani Nagyenyeden, de nem kapnak engedélyt. A megjelentek szóbeli hozzájárulással veszik tudomásul, hogy Vásárhelyi János püspök a Romániában maradt egyházkerületi rész kormányzásával Nagy Ferenc tövisi esperest és gr. Bethlen Bálint főgondnokot bízta meg.
Nagy Ferenc püspökhelyettestől a román hatóságok megtagadják az utazási engedélyt.
A nagyenyedi székhelyű Hangya Szövetkezeti Szövetség éves közgyűlése. Jelen van gr. Haller István elnök mellett Márton Áron, Nagy Ferenc és Szász Pál is. Felszólalásában Szász kiemeli: az EMGE "testvéregyesülete a Hangyának", továbbá "gazdának és szövetkezetnek kéz a kézben kell dolgoznia".
Nagy Ferenc református püspökhelyettes nyilatkozza az aznapi Déli Hírlapnak: a dél-erdélyi református felekezeti oktatás helyzete 1940 ősze óta egyre válságosabb. Csökkent a református iskolák száma, így a református tankötelesek mindössze egyharmada tanul hitvallásos iskolákban. A válság fő oka: nagyon sok tanító eltávozott.
A Hangya Szövetkezeti Szövetség éves közgyűlése Nagyenyeden, amelyen részt vesz Márton Áron, Nagy Ferenc, Gál Miklós és Szász Pál is. Beszédében Szász Pál kiemeli: "ha a humánumért való szolgálatunkat gúnykacajjal is fogadják, akkor is szolgálnunk kell, ez a sorsunk, ez az életünk".
Az aznapi Déli Hírlap beszámol a csombordi mezőgazdasági iskola évzárójáról, amelyen ott volt Nagy Ferenc, gr. Haller István és Kacsó Sándor is. Előzőleg hetvenegy gazdafiú vizsgázott sikerrel. Nagy Ferenc püspökhelyettes beszédében kiemelte: "akárhova kerültök, fiúk, ne feledjétek, hogy őrhelyen álltok és az őrhelyen állás törvénye: a becsület és a hűség!".