Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
A temesvári hadtestparancsnokság augusztus 18-i keltezéssel rendeletet tesz közzé, amely megtiltja a kisebbségi nyelvek (s így a magyar) használatát a közhivatalokban.
A magyar Minisztertanács ülésén elhangzik, hogy átlagosan mintegy 40 romániai magyar katonaszökevény lép be naponta az ország területére.
A román nagyvezérkar bizalmas rendelete utasítja a dél-erdélyi megyék prefektusait, hogy az erdőgazdasági vállalatoknál alkalmazott magyar nemzetiségű tisztviselőket, alkalmazottakat, szakmunkásokat azonnali hatállyal el kell bocsátani állásaikból, majd mozgósításuk után ugyanoda kell visszaküldeni őket napszámosokként.
A magyar lakosoktól elvett rádiókészülékek egy részét visszaadják.
Módosítják a katonai büntető törvénykönyv egyes szakaszait: ezentúl halállal és vagyonelkobzással büntetik azokat, akik kivonják magukat a katonai szolgálat alól.
Márton Áron püspök a magyar külügyminiszter állandó helyettesével, Ghyczy Jenővel folytatott beszélgetése során elmondja: a dél-erdélyi magyar települések "kiürülése" egészen aggasztó méreteket ölt, a 15-50 év közötti férfilakosság szinte teljesen eltűnt. A tömeges menekülés elsősorban a dél-erdélyi magyarság körében tapasztalható "mérhetetlen fásultság és reményvesztettség" következménye.
A román kormány - írásban ki nem kézbesített, csupán a rendőrök által szóban közölt rendelkezéssel - betiltja az összes magyar nyelvű időszaki lapot, köztük a 20 éves múltra visszatekintő, Lugoson megjelenő, Jakabffy Elemér által jegyzett Magyar Kisebbséget, továbbá az Erdélyi Gazdát.