Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Szász Pál terjedelmes, a magyar kormánynak szánt feljegyzése a dél-erdélyi magyarság helyzetéről és a "népcsere" kérdéséről. Szász határozottan elutasítja a magyar-román lakosságcsere gondolatát, mivel az szerinte nem oldaná meg a problémákat, és senki sem lenne hajlandó önként elhagyni szülőföldjét.
Egyes magyar becslések szerint a dél-erdélyi magyar ügyvédek, orvosok 1940. évi adóösszegét 800%-kal emelték meg 1941-ben (a románokét átlagosan 400%-kal). A fizetőképtelenséget sok esetben államellenes magatartásnak minősítik, és ilyen alapon eljárást indítanak miatta.
Brassóban a magyar nyelv használata miatt meggyilkolják Lőrinczy János brassói fiatalembert.
A Déli Hírlapban megjelenik a Romániai Magyar Népközösség hivatalos közleménye Gyárfás Elemér budapesti útjáról és ottani tárgyalásairól.
Gyárfás Elemér a brassói német-olasz tiszti bizottság előtt ismételten feltárja a magyarság legsúlyosabb sérelmeit.
Román értesülések szerint négy nappal korábban a Romániai Magyar Népközösség vezetői Bukarestben tanácskoztak. Úgy döntöttek, hogy Gyárfás Elemér kihallgatásra jelentkezik Mihai Antonescunál, és javasolni fogja egy kormánybiztosság vagy államtitkárság felállítását a függőben lévő magyar-román kérdések sürgős megoldására.
Az aradi törvényszék ítélete feloszlatja az Aradi Atletikai Clubot.
A Magyarországon tartózkodó gr. Haller István megállapodást ír alá az észak-erdélyi román szövetkezeti vezetőkkel. A megállapodást a magyar és a román kormány is elfogadja. Az egyezmény lehetővé teszi az összes dél-erdélyi magyar szövetkezetet tömörítő, nagyenyedi székhelyű Hangya Szövetkezeti Szövetség megalakítását.
Visszaállítják a dél-erdélyi magyar vezetők kikapcsolt telefonjait.
A csombordi mezőgazdasági iskolát a román hatóságok egy időre kórház céljára elrekvirálják.
Újra engedélyezik a magyar nyelv használatát a bel- és külföldi posta-, illetve távíróforgalomban.
Az EMGE-tagok száma a kezdeti 5820-ról több mint 12 600-ra nő.
Sabin Manuilă, a román Központi Statisztikai Intézet igazgatója megküldi Ion Antonescunak a magyar-román viszály végleges rendezéséről, a lakosságcsere romániai alkalmazási lehetőségeiről szóló részletes tervezetét. A dokumentum szerint az erdélyi magyarok részben a Bácskába és a szerb Bánátba (ez utóbbi terület Magyarországhoz kerülne), részben a Nagyszalonta-Nagyvárad-Szatmárnémeti sávba (a mintegy 5800 km2-nyi területet Románia átengedné Magyarországnak), a székelyek pedig Kárpátaljára költöznének a rutének helyébe, akiket viszont Ukrajnába telepítenének. Az elképzelés - fő vonásaiban - Antonescu nézeteit is tükrözi.
Feloszlatják a "Maros" aradi evezős egyesületet.
A nagyenyedi Bethlen-nyomdát, miután minden hivatalos formaságnak eleget téve, megkezdte munkáját, a nagyenyedi polgármester bezáratja, mivel "nem kért engedélyt a propagandaminisztériumtól".
A brassói magyar konzul e napon kelt összefoglaló jelentése szerint a magyar nyelv betiltására vonatkozó, azóta visszavont rendeletek hatása még mindig érezhető. Gyakran történnek ezzel kapcsolatos incidensek, a román posta sem veszi mindig tudomásul a visszavonást. A konzul szerint a bukaresti kormány magyarságpolitikájának célja "a magyarság köz- és magánéletének megbénítása, gazdasági életének gyengítése és menekülési vágyának ébrentartása".
Szügyi Istvánt, a Romániai Magyar Népközösség temesvári szervezetének egyik körzetvezetőjét letartóztatják és súlyosan bántalmazzák, mert a Népközösség részére tagdíjat gyűjtött.
A nagyenyedi Bethlen-nyomda ismét elkezdheti a tevékenységét azzal a kikötéssel, hogy csak egyházi és didaktikai természetű nyomtatványok előállításával foglalkozhat. Az Erdélyi Gazdát, amelyet ez a nyomda állít elő, a minisztérium hajlandó "didaktikai nyomtatványnak" elfogadni.