Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
A Romániai Magyar Népközösség petrozsényi irodáját az ottani rendőrség bezárja és az elnököt, Veress Béla unitárius lelkészt (két másik népközösségi vezetővel együtt) letartóztatja. Veress Bélát a Zsil-völgyi magyarság érdekében kifejtett tevékenységéért később két évi börtönre ítélték.
A román hadseregben szolgáló magyar tartalékos tisztek nagy részét lefokozzák.
Újra bevezetik az utazási igazolványok rendszerét, amely a vasgárdista lázadás leverése után volt érvényben néhány hétig.
A bukaresti magyar követ, Nagy László e napon, Sinaián kelt jelentésében kifejti meggyőződését, miszerint a sokasodó magyarellenes intézkedések mögött Mihai Antonescu miniszterelnök-helyettes áll. Szerinte a román politikus elérkezettnek látja az időt arra, hogy súlyos csapást mérjen a dél-erdélyi magyarságra, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a Németországgal vállvetve harcoló Románia immár kénye-kedve szerint bánhat a magyarsággal.
A Déli Hírlap decemberi határidővel regény-, novella- és verspályázatot hirdet meg.
Az aradi magyar konzul e napon kelt jelentése szerint a magyarok üldözése különösen Temesváron ölt nagyobb méreteket. "Felelőtlen egyének a magyarul beszélőket úton-útfélen inzultálják. Számos magyarnak más bánáti városban kényszerlakhelyet jelöltek ki. Nagy az elkeseredés."
Gyárfás Elemér Budapestre érkezik. Augusztus elsejéig tárgyalásokat folytat Budapesten és Kolozsváron az iskolakérdés, az észak-erdélyi román ügyvédeknek a kamarákba való bejegyzése, valamint a bankok ügyében.
A dél-erdélyi magyar vezetők telefonjait kikapcsolják.
Szász Pál terjedelmes, a magyar kormánynak szánt feljegyzése a dél-erdélyi magyarság helyzetéről és a "népcsere" kérdéséről. Szász határozottan elutasítja a magyar-román lakosságcsere gondolatát, mivel az szerinte nem oldaná meg a problémákat, és senki sem lenne hajlandó önként elhagyni szülőföldjét.