Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Nagyenyeden megtartja újjáalakuló ülését a Romániai Magyar Népközösség. Betöltik a második bécsi döntés nyomán megüresedett vezetői tisztségeket. Elnökké Gyárfás Elemért, alelnökké pedig Szász Pál mellé gr. Bethlen Bálintot és Jakabffy Elemért választják. A módosított alapszabály szerint Kolozsvár helyett Nagyenyed lesz a Népközösség új székhelye. Idővel azonban a tényleges központtá Bukarest válik, s mellette a szervezet aradi és brassói tagozata tesz szert nagyobb jelentőségre, elsősorban az ott létesült magyar királyi konzulátusok miatt.
Gyárfás Elemér és gróf Teleki Ádám megbeszélést folytat Iuliu Maniuval, a Nemzeti Parasztpárt elnökével, a legtekintélyesebb román ellenzéki politikussal. Maniu kifejti: Észak-Erdély Romániához való, remélt visszacsatolása után "az erdélyi románok vezetői keresni fogják" majd az erdélyi magyarok baráti kezét.
Gyárfás Elemért, gróf Teleki Ádámot és Szász Pált kihallgatáson fogadja Ion Antonescu. Az államvezető megismétli október 24-i kijelentését, miszerint amíg ő a miniszterelnök, a romániai magyarság élete és vagyona biztonságban van, de az észak-erdélyi románokkal szembeni erőszakos cselekedetek miatt sokan követelik a dél-erdélyi magyarokkal szembeni megtorlást.
Nagyenyeden szervezi meg központi irodáját az EMGE elnöke, Szász Pál. Hat kerületet szervez, amelyek élére gazdasági felügyelőket nevez ki.
A román külügyminisztérium körrendeletet ad ki, amely 1941. február 28-át jelöli meg az optálás határidejének. A magyar kormány álláspontja ezzel szemben az, hogy addig nem lehet optálási időről beszélni, amíg a két fél erre nézve meg nem állapodik.
Gyárfás Elemér a magyar kormányhoz címzett memorandumában többek között kifejti: ha a magyar és a román kormány legkésőbb karácsonyig nem állapodik meg az optálás kérdésében, akkor "nincs emberi hatalom - sem erkölcsi, sem fizikai", amely meg tudná állítani a dél-erdélyi magyarok menekülését.