Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Kezdetét veszi a magyar nemzetiségű hadköteles férfiak fegyveres frontszolgálatra való igénybevétele, eddig ugyanis "mindössze" hátországbeli munkaszolgálatra küldték őket. Nem egy esetben rögtön menetszázadokba osztják be őket, függetlenül attól, részesültek-e előtte megfelelő kiképzésben, vagy sem. A frontszolgálat elől egyre több dél-erdélyi magyar katonaszökevény menekül Magyarországra.
Nagy László bukaresti magyar követ e napon kelt jelentésében beszámol arról, hogy egy Brassó környéki munkatáborban mintegy 1200 dél-erdélyi magyar munkaszolgálatos dolgozik, igen rossz körülmények között.
Traub István bukaresti ideiglenes magyar ügyvivő megküldi a magyar külügyminisztériumnak Gyárfás Elemér feljegyzését a munkaszolgálatra behívott dél-erdélyi magyar értelmiségiekről. A lista 13 nevet tartalmaz.
A dél-erdélyi magyar férfiakat ismét tömegesen hívják be munkaszolgálatra, a legtöbb esetben a végleges leszerelés reménye nélkül.
Az aradi magyar konzul értesülése szerint néhány nap óta tömegesen kézbesítik ki a behívókat a magyar nemzetiségű férfiaknak, még olyanoknak is, akik egy-két hete szereltek le. A kiszivárgott hírek szerint munkaszolgálatra ("koncsentrára") hívják be őket. Három-négy havi munkaszolgálat után 14 napi szabadság engedélyezhető számukra.
Az aradi magyar konzul jelenti, hogy csak Temes megyében 5000-re emelkedett néhány hét alatt a munkaszolgálatra behívott magyarok száma. A behívottak korhatára gyakran túl van az 50. életéven is.
Hertelendy Andor bukaresti magyar követ jelentése szerint "a dél-erdélyi magyarság sanyargatása könyörtelenül folyik tovább. Úgy a munka-, mind a katonai szolgálatra való behívások..., továbbá jószág-elrekvirálások, bekvártélyozások, perbefogások stb. miatt sűrűsödnek a panaszok."
A brassói magyar konzul szerint a dél-erdélyi magyarság két legégetőbb problémája a családfőknek s a fiatal férfiaknak Magyarországra történt szökése és a megmaradó férfilakosság munkaszolgálatra való kíméletlen bevonultatása.