Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
A magyar kormány ülésén Teleki Pál miniszterelnök elmondja, hogy a bécsi döntés óta eltelt időszakban mintegy 12-15 ezer dél-erdélyi menekült érkezett az országba. A további menekülés Dél-Erdély "teljes kiürítésének" a veszélyét is magában hordozhatja, ezért a kormány úgy dönt, hogy a menekülteket ezentúl semmiféle állásban, még ideiglenes jelleggel sem szabad alkalmazni. Sok esetben azonban tovább folytatódik a menekültek vagy áthelyezettek átvétele, így a MÁV-nál és a Postánál is.
A román-magyar likvidációs tárgyalások során a menekültek ügyeivel foglalkozó, 10. albizottság ülésén előzetes megállapodásra jutnak. Eszerint az augusztus 30-a után eltávozott dél-erdélyi magyar, illetve észak-erdélyi román menekültek a jegyzőkönyv aláírásától számított 30 napon belül, bántódás nélkül visszatérhetnek szülőföldjeikre. A megállapodás azonban nem lép érvénybe a likvidációs tárgyalások október 10-i megszakadása miatt.
Az MTI hírül adja, hogy Kürtös vasúti határállomáson 56 órája vesztegel egy 22 vagonból álló román szerelvény, tele magyar nemzetiségű magyar menekülttel. A munkahelyeiktől megfosztott menekültek a hír szerint siralmas állapotban vannak, a határállomáson vízért sem engedik őket kiszállni a vagonokból. A magyar kormány válaszlépésre szánja el magát.
Magyar sajtóbeszámolók szerint a Szőreg és Gyula közti határszakaszon csak ezen a napon több mint 400 menekült érkezett Magyarországra. Legnagyobb részük Arad, Temesvár, Lippa, Déva vidékéről és a Zsil-völgyéből jött. Menekültek elmondása szerint Petrozsényban kb. 3000 magyar bányászt bocsátottak el, a magyarul beszélőket bántalmazták.
Sajtótudósítások szerint e napon ötvennyolc Torockó vidéki és száztizenkét Küküllő menti menekült lépte át a határt. Legtöbbjük hiányos öltözékben, kifosztva érkezett.
Képviselőházi beszédében Teleki Pál elmondja, hogy október 3-a óta folyamatosan érkeznek Romániából a kürtösi állomásra menekültvonatok, részben új kiüldözöttekkel, részben a már korábban áttett magyarok családtagjaival.
Cselényi Pál magyar országgyűlési képviselő szerint a román hatóságok "ingyenes vagonakciót" hirdettek a dél-erdélyi magyarok számára: közhírré tették, hogy a távozni kívánókat, összes ingóságukkal együtt, ingyen szállítják a határra. Cselényi szerint csak később derült ki: egy-két "lábasjószágukon" kívül semmit sem vihettek magukkal.
Sajtóértesülés szerint egy 60 vagonból álló menekültvonat érkezik Kolozsvárra. A mintegy 400 személy többségében Zsil-völgyi vasutas. Valamennyiüket elbocsátották állásukból, és nyilatkozatot írattak alá velük, hogy önként mondtak föl.
A Reggeli Magyarország aznapi tudósítása szerint a dél-bukovinai Andrásfalván hivatalos falragasz hirdeti, hogy tilos a magyar szó. Egy onnan érkezett menekült beszámolt arról, hogy a helyi csendőr kijelentette: aki magyarul akar beszélni, az menjen Budapestre.
Elkészül az Altenburg-Roggeri bizottság összefoglaló jelentése, amelynek kivonatát, egy-egy szóbeli jegyzék kíséretében, néhány hét múlva mindkét kormány megkapja. A vegyes bizottság általános benyomása az volt, hogy - főleg az ippi és ördögkúti tömegmészárlások miatt - a magyar felet nagyobb felelősség terheli az atrocitások elkövetésében. A dél-erdélyi magyarok ügyében a bizottság megállapítja: a vizsgálat végeztéig, budapesti állítás szerint, 60 ezerre tehető a Romániából kiutasított vagy elmenekült magyarok száma, de ezek közül "csak" mintegy 60-70%-nyi a minden vagyonától megfosztott menekült.
Rendelet jelenik meg a külföldön tartózkodó katonaköteles személyek kötelező jelentkezéséről. Ennek értelmében, visszamenőleges hatállyal, elvesztik minden vagyonukat azok a katonaszökevények is, akik korábban Magyarországra távoztak. A jelentkezési határidő 40 nap.
Az aradi magyar konzul értesülése szerint először történik meg 1940 óta, hogy az egyik Bihar megyei község, Kőröstárkány valamennyi Magyarországra átszökött lakója ellen, távollétükben, hadbírósági eljárást indítanak és jogerősen egy évre ítélik őket. A konzul szerint mintegy 15-20 férfiről van szó.