Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
A román-magyar likvidációs tárgyalások során a menekültek ügyeivel foglalkozó, 10. albizottság ülésén előzetes megállapodásra jutnak. Eszerint az augusztus 30-a után eltávozott dél-erdélyi magyar, illetve észak-erdélyi román menekültek a jegyzőkönyv aláírásától számított 30 napon belül, bántódás nélkül visszatérhetnek szülőföldjeikre. A megállapodás azonban nem lép érvénybe a likvidációs tárgyalások október 10-i megszakadása miatt.
A román külügyminisztérium körrendeletet ad ki, amely 1941. február 28-át jelöli meg az optálás határidejének. A magyar kormány álláspontja ezzel szemben az, hogy addig nem lehet optálási időről beszélni, amíg a két fél erre nézve meg nem állapodik.
Gyárfás Elemér a magyar kormányhoz címzett memorandumában többek között kifejti: ha a magyar és a román kormány legkésőbb karácsonyig nem állapodik meg az optálás kérdésében, akkor "nincs emberi hatalom - sem erkölcsi, sem fizikai", amely meg tudná állítani a dél-erdélyi magyarok menekülését.
Román-magyar megállapodás születik a kettős birtokosság ügyében.
Magyarország és Románia aláírja a bukovinai székelyek áttelepítéséről szóló megállapodást. 1941 május-júniusában összesen 3279 bukovinai székely család, azaz 13 200 fő települ át a Bácskába.
A román és a magyar kormány egyezsége értelmében kölcsönösen megszüntetik a vállalatokhoz kirendelt ellenőrző biztosok megbízatását.
A Magyarországon tartózkodó gr. Haller István megállapodást ír alá az észak-erdélyi román szövetkezeti vezetőkkel. A megállapodást a magyar és a román kormány is elfogadja. Az egyezmény lehetővé teszi az összes dél-erdélyi magyar szövetkezetet tömörítő, nagyenyedi székhelyű Hangya Szövetkezeti Szövetség megalakítását.
Lejár a román és a magyar kormány közötti azon megállapodás határideje, amely a diákoknak megadta a lehetőséget arra, hogy a nyári szünidő alatt meglátogathassák a másik országban lakó szüleiket.