Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Vörnle János magyar külügyminiszter-helyettes közli Gheorghe Crutzescu budapesti román követtel, hogy Bukarestnek a magyar kisebbséggel szemben alkalmazott politikája "könnyen retorziókra vezethet, és így nem szolgálja a két szomszédos ország közti megbékülés szellemét".
Vörnle János felhívja az ún. likvidációs tárgyalások alkalmából szeptember 14-től október 10-ig Budapesten tartózkodó román delegáció-vezető, Valeriu Pop figyelmét arra, hogy Romániában tömegesen utasítják ki a magyarokat, és bizonyítékként megmutatja a dicsőszentmártoni román prefektus erre vonatkozó rendeletét.
Vörnle János ismét figyelmezteti Valeriu Popot, hogy Romániában "százszámra küldenek át a határon" magyar nemzetiségű vasutasokat, és a legerélyesebb retorziókat helyezi ismét kilátásba. Pop tagadja a vádakat, és az észak-erdélyi románság sérelmeinek orvoslását kéri.
Vörnle János kijelenti Valeriu Popnak, hogy a magyar kormány a szívén viseli az erdélyi magyarság ügyét, és annak jövőjét, ha kell, a honvédség fogja biztosítani.
Gyárfás Elemér tárgyalásokat folytat Iuliu Hossu szamosújvári és Alexandru Rusu máramarosi görög katolikus püspökökkel, Emil Haţieganuval, az észak-erdélyi románság vezetőjével, Gheorghe Crutzescuval, Valeriu Poppal, Teleki Pállal és Vörnle Jánossal. Nem tudja keresztülvinni a kisebbségi magyar-román bizottság felállítására vonatkozó javaslatát.