Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Mihai Antonescu egy zártkörű tanácskozáson kijelenti: ha nem szűnik meg az észak-erdélyi románok üldöztetése, akkor az "utolsó szem kukoricáig, búzáig vagy élelemig mindent elrekvirálunk, és hagyni fogjuk, hogy a nálunk lévő magyar falvak éhen haljanak." Ahol ez a radikális megoldás nem alkalmazható, ott a román menekülteket beültetik a magyar gazdaságokba és lefoglalják a magyar tulajdonban lévő házakat. Ha pedig lázadás törne ki: "géppuska, röviden és egyszerűen".
A nagyenyedi Bethlen-kollégium tanári testülete kérvényt intéz a bukaresti magyar követhez, amelyben a román kormánynál való közbenjárását szorgalmazza annak érdekében, hogy az intézet tanárait véglegesen mentsék fel a katonai szolgálat alól. Hírek szerint ugyanis júniusban az összes felmentett magyar tanerőt újból be akarják hívni.
A román belügyminisztérium rendelete felhívja a dél-erdélyi megyék prefektusait, hogy az észak-erdélyi román menekülteket a magyarlakta helységekben magyar családoknál helyezzék el, és e családok gondoskodjanak a menekültek ellátásáról is. A rendeletnek különösen Tordán szereznek érvényt.
Nagy Ferenc püspökhelyettestől a román hatóságok megtagadják az utazási engedélyt.
Id. Szász Ferenc EMGE-felügyelőt "kémkedés" vádjával letartóztatják.