Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Nagyenyeden szervezi meg központi irodáját az EMGE elnöke, Szász Pál. Hat kerületet szervez, amelyek élére gazdasági felügyelőket nevez ki.
A román külügyminisztérium körrendeletet ad ki, amely 1941. február 28-át jelöli meg az optálás határidejének. A magyar kormány álláspontja ezzel szemben az, hogy addig nem lehet optálási időről beszélni, amíg a két fél erre nézve meg nem állapodik.
Gyárfás Elemér a magyar kormányhoz címzett memorandumában többek között kifejti: ha a magyar és a román kormány legkésőbb karácsonyig nem állapodik meg az optálás kérdésében, akkor "nincs emberi hatalom - sem erkölcsi, sem fizikai", amely meg tudná állítani a dél-erdélyi magyarok menekülését.
Mikó Imre, magyar parlamenti képviselő egy nyilatkozatában - a dél-erdélyi magyarok tömeges távozására utalva - kihangsúlyozza: a magyarságnak ragaszkodnia kell "ősidők óta birtokolt helyeihez". "Önmagunktól tehát fel ne adjunk semmit - figyelmeztet - mert ezzel csak népi jogainkat játszanánk el."
A kolozsvári Ellenzék aznapi száma szerint a román hatóságok a dél-bukovinai Rǎdǎuţi városában egy hirdetményt tettek közzé, mely szerint minden magyar lakosnak 1941. február 28-ig kötelező módon optálási nyilatkozatot kell adnia.
A nagyenyedi rendőrség házkutatást tart az EMGÉ-nél.
A magyar kormány a sajtó útján felhívja a közvélemény figyelmét, hogy a dél-erdélyi magyarok egyoldalú, a román hatóságok által is szorgalmazott optálási nyilatkozatai csupán a román állampolgárság feladását, illetve a Romániából való eltávozást jelentik, de ilyen eljárással nem nyerhető el a magyar állampolgárság.
Megjelenik a Magyar Gazda Naptára 10 000 példányban. A sajtó nélkül maradt dél-erdélyi magyarság számára ez különösen fontos kulturális esemény.
A román kultuszminisztérium elutasítja a református egyháznak az önálló egyházkerület szervezésére irányuló kérését. A minisztérium álláspontja az, hogy a bécsi döntés nyomán ideiglenes helyzet áll fenn; a Dél-Erdélyben csonkán maradt egyházkerület így nem választhat püspököt, hanem el kell fogadnia Vásárhelyi János azon intézkedését, amely szerint a Romániában maradt egyházkerületi részt Nagy Ferenc esperes és gr. Bethlen Bálint vezeti. Ugyanez az elvi álláspont érvényesül a Királyhágó melléki csonka egyház ügyében is azzal, hogy itt a vezetést a Dél-Erdélyben maradt rangidős vezetőségi tagok veszik át.
Az EMGE értekezlete alkalmával Nagyenyeden összegyűlt gazdasági felügyelőket és Szász Pál elnököt előállítják a rendőrségen, s "tiltott gyűlés" címén eljárást indítanak ellenük.
Megjelenik Nagyenyeden az EMGE félhavi folyóirata, az Erdélyi Gazda 1941. január 1-i száma.
Letartóztatják Szász Pált, az EMGE elnökét és Bitay Endrét, az egyesület központi felügyelőjét, majd a nagyszebeni hadbírósághoz kísérik őket.
A nagyszebeni hadbíróság szabadlábra helyezi Szász Pált és Bitay Endrét.